Alig egy óra alatt érkezünk az M3-ason Budapestről a a matyók fővárosába, Mezőkövesdre. Még jó, hogy ilyen gyorsan odaérünk, mert a férjem órákon keresztül kutatott a tavaly, a szerinte,a legbiztosabb helyre elrakott locsolkodó kölnije után. No, nem kell semmi extrára gondolni!. A drogériában kaptam ajándékba a kedvenc parfümöm mellé, kikönyörögte, most ezzel szédíti a barátnőimet, a lányunkat, az anyósát meg a család nőtagjait. Hiába mondom neki, hogy nehogy lángra kapjon, mert a matyóknál csak égeti magát ezzel, hiszen ősi szokás szerint vödör vízzel járkálnak arrafelé a menő legények, nem adta fel. így 3 órával a kitűzött időpont után indulunk.
Mezőkövesd hadas városrészébe tartunk, ahol egy autentikus kapun lépünk a matyók 300 éves érintetlen településrészébe. Egyedi. A településszerkezet és az, hogy a zeg -zúgos utcák házai ma is lakottak. Szó sincs skanzenről, élő falu, ahol járunk. A felújított gyönyörű porták lakói itt élnek minden nap...
Persze most zsong, zsibong a falu, hiszen évtizedek óta a matyó Húsvétra érkezik az ország apraja-nagyja, hömpölyög az érdeklődő turistaáradat az eredeti tájházak között. Időutazunk.
A Hadas városrész egyébként onnan kapta a nevét, hogy az évszázadokkal ezelőtt ideköltöző friss házasok eleinte csak egy kis telken építettek magunknak páros fészket, aztán, ahogy jöttek a gyerekek, majd az unokák, több és több telket szakítottak ki maguknak és "hadat", azaz nagycsaládot alapítottak. Murányi Hada, Hajdú Hada és így tovább...
Éppen azon merengek, hogy most is turista családok ezrei lepik el a házak udvarait, vajon mit szólnának az egykor itt lakók a farmerjeinkhez, a nyalókához meg a folyamatosan a telefon képernyőjét vizslató vagy az azért nyafogó gyerekeinkhez, mert a 30. fahinta kör után még egy 31.-et is akarnak, de amikor nem kapják meg, akkor hisztinépdal születik az elégedetlenségükből- hirtelen elképesztő sikítást hallok...
Kicsit sem thrillereset, félőset, hanem olyan jólesőt... Mindenki egy irányba rohan, mi meg utánuk... Kiderül, hogy locsolkodás és puszirablás folyik...
A locsolkodás megosztó hagyomány. Vannak a locsoláspártiak és az ellenzők. Én itt locsoláspárti lettem. A matyó 20-onéves snájdig ifjonc egy víz vödörrel a kezében áll és verset szaval:" Húsvét hétfőjén buzognak a források, feltámadt Jézus, mondják az írások , Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem, akit ezzel meglocsolok, megáldja az Isten.... Hoooooo, köszönöm! "
Kábé egy tucatnyi lány áll vele szemben. A legbátrabb előrelép 3 métert, így jelezve, hogy ő a kiválasztott. Láthatóan izgatott, ugyanakkor fél is egy kicsit, mert összehúzza magát, mint , aki valami nagyon ismeretlen érzésre vár... A kedves versike végetér, a fiú izmai megfeszülnek, emeli a vödröt, a lány összetöpörödik, és zúdul a tisztító víz. ... ami csak az övé... és kétséget kizáróan boldog...
Ölelés és köszönetet kap a "vödrös" sráctól, hogy kibírta....és azt is elárulja, hogy felmelegítette a vizet, mielőtt a vödörbe került, hogy minél kevésbé legyen kellemetlen a leányzónak... És lőn, hogy a karjába kapja a lányt és elfuvarozza a száraz ruháihoz... Mindenki boldog. Tulajdonképpen az én agyamon is átleng egy kósza gondolat, hátha a férjem is a sokéves parfüm helyett egy ilyen rituáléval kínál meg, de ő most éppen a neten lóg, kikutatja miről is szól a locsolkodás....
Nos! Magyarországon már a XVII. századból, Apor Vilmostól is maradtak írásos emlékek a locsokodásról, amely ennél egy jóval ősibb rituálé. "... erősen öntözték egymást, az leányokat hányták az vízben..." úrfiak és szegények egyaránt.
Valójában a locsolás az egyik legősibb termékenységi rituálé, majd a kereszténység egyik alap beavatási szertartása. A locsolásért pedig legalább festett tojás jár a fiúknak. Méghozzá piros színű.
A legenda szerint ugyanis a keresztfán függő Jézus vére egy imádkozó asszony kosarába cseppent, amelyben tojások voltak, így vörösre festette őket... . És a vérrel visszajutottunk a termékenységhez... Mi pedig megyünk átöltözni. Meg táncolni....
A Matyó Húsvétra érkező családok ugyanis matyó ruhát ölthetnek magukra, ha akarnak. Naná, hogy kipróbáljuk. Lelkileg is öltöztet.Egyébként ez nemcsak Húsvétkor, hanem az év minden napján lehetséges. A matyóba öltözött fiúk pedig akár feleségül is veszik a turista lányokat. Legalábbis aznapra.
Aztán terápiázok. Matyó ruhába az sem kérdés, hogy matyó rózsát is próbálunk hímezni. Egészen pici lányok is így tesznek. Országosan is elismert hímzőművészek oktatják a tudatlan turistát a matyó rózsa rejtelmeire. Egyikük meséli, ogy hiperaktív, azaz nem képes mindig éppen oda koncentrálni, ahova kellene... de amikor hímez, akkor tökéletesen fókuszált.
" Emlékszem, amikor a nagyim 82 éves volt, akkor is 25-s égő lógott a konyhában, már alig látott és olyan dolgokat vart és hímzett, hogy maii napig a csodájára járnak." -meséli.
Én is kipróbálom. És nagyon igaaaaz! Csak az a pont létezik, ahova be kell szúrnom a tűt és áthúzni a megfelelő helyre. Semmi más nem számít....nagyszerű pszichológus! A motívumok, a formák, a színek gazdagsága tette világhírűvé. Ma már a világörökség része. Benne van a hímzőasszonyok kézi ügyessége és persze a szíve. Lehetetlen gépesíteni. Erre a csodára figyelt fel a világ. Ma már persze a modern ruhák vagy lakások ékköve, és a koptatott, térdnél elszakított farmeros tinédzser , ha megfordul, a farzsebén sokszor ott virít a matyó rózsa. De ennek mindenki örül. Én is behímzek egy kis vidámságot a sárgával, a napfénnyel... ha elrontom, legfeljebb kibontjuk... sikerélményem van...
De mit is jelent matyónak lenni? Évszázadok óta keresik a választ. Már magáról a matyó elnevezésről is több változat kering.... a kutatás még a jövő zenéje... a tények....
1467-ben Mátyás király mezővárosi rangot és pecsétet adott Mezőkövesdnek. Hálából, a legenda szerint a mezőkövesdiek annyira szerették a királyt, hogy Mátyás nevet adtak a gyerekeiknek. Innen a matyó elnevezés. Az elmélet egyetlen szépséghibája, hogy az 1567-es török adófizetői jegyzékben, ahol feltüntették a település összes családját név szerint, egyetlen Mátyás nevű személy sem szerepel.
Akárhogy is! Kell a cifra kötény! Történt ugyanis , hogy egyszer egy matyó legényt elrabolt az ördög, a szerelme sírt-rítt utána, hogy visszakaphassa. Az ördög meg azt mondta: "Na jól van lányom, de csak abban az esetben, ha elhozod a kert legszebb virágait. Igen ám , de mindez télvíz idején történt, és bajban volt a lány, de nem lehetett az eszén túljárni...hazament és ráhímezte a kötényére a kert legszebb rózsáit, azt vitte az ördögnek, és visszakapta a szerelmét... Azóta is ilyen cifra kötényben járnak a matyó legények és lányok.
A színpadon megelevenedik a matyó lakodalmas, a turisták szájtátva bámulják, én meg beugrok az ország egyik leghíresebb matyó művészének házába... Kis Jankó Bori 100- féle rózsáját csodálom. A szomszédban élő bútorfestő pedig olyan csörgőrózsa hennát rittyent a kezemre, hogy az esti budapesti belvárosi disco-ban másnap mindenki az elérhetőséét kérdezi tőlem. És beavat a tutiba.
" Törökország felől jöttek ezek a motívumok, a csörgőrózsa és a tulipán, a gránátalma is. Vannak , akik Afrikában fedezték fel, de eredetként mindenképpen a Kis-Ázsiai térség a legvalószínűbb. " És mutatja a kulcsos ládikát. Ez egy olyan szerkezet, hogy apád-anyád-férjed nem látja a titkos leveleidet... ha persze vannak még ilyenek... de okostelefontartó is létezik matyó rózsával, talán ez a népszerűbb :-)
A szomszédban madarat fogunk. Méghozzá pipicset. Ez az édes kelt tésztából készült madár formájú kalács járt a locsoló fiúknak, most pedig az éhes turistának. Ki is gyúrhatod, amit megeszel. Egyik kezeddel fogod, a másikkal gyúrod.
Szemes bors kerül a madárka szemébe....Porcukorral az igazi! A következő porta is ÉDES! És mézes! Hatalmas kincs volt egykor a mézeskalács. Egy-egy darabot készítettek csak belőle, hiszen a magyar konyhában nem ismerték a cukrot és más édesítőszert sem, így a mézet aranyárban mérték... A mézeskalács ezért drága és gyönyörűen díszített portéka volt... van! .... Az apukák mutogatják a gyerekeiknek a huszárokat, az anyukák a szívecskéket,és, hogy 30 éves ajándékdarabok is vannak otthon... esküvőre kapták....
És megyünk együtt át a matyó lakodalmasra, ahol már igazi látványosságként járják a táncot.... Ott ismerkedem a Húsvétkor ideérkező Z,Y generációs turistákkal. Már nemcsak a mobilja képernyőjére néz, ahogy délelőtt láttam, hanem akkurátusan fotózgatja szelfiben a saját maga készítette mézeskalácshuszárt. Én és huszárom! Dejóóóóó! Egy perc alatt löki fel a közösségi oldalra, aztán megy újabb élményt vadászni, mert tudja, hogy különleges helyen van idén Húsvétkor....
A férjemnek meg beszerzek egy vaníliás cukormázas mézeskalácsot , naná, hogy szívecskét, bár van baba, huszár is a mézeskalács házban, ahova minden Mezőkövesdre érkező turista bekóstol.... hogy legyen mit ajándékozni neki , ha majd előveszi hétfőn a parfűmöt, de megnyugtatott, hogy már láttam egy vödörrel a vízcsap körül keringeni....